Nyitás – a COVID-19 és 1-es típusú diabéteszes gyermek

Mi változott 2021. február óta?

2021. februárjában a Sportos Cukros honlapon már megjelent egy írásom a COVID-19 és az 1-es típusú diabétesz kapcsolatáról. Azóta felgyorsultak az események, így kötelességemnek érzem, hogy ezen a fórumon (is) ismét megszólaljak. 

Mi érvényes és mi nem az akkori legfontosabb üzenetekből?

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy azok a közlések, amelyek a diabétesszel élő embereket a COVID-19 által fokozottan veszélyeztetettek közé sorolják elsősorban az idősebb, túlsúlyos, sok esetben magas vérnyomással vagy más társbetegségekkel küzdő 2-es típusú diabéteszben szenvedőkre vonatkoznak.

És mi a helyzet a gyerekekkel?

• Továbbra is igaz, hogy gyermekekben a COVID-19 megbetegedés általában a felnőttekkel összehasonlítva sokkal ritkábban fordul elő.  
• Az sem vesztette érvényét, hogy gyermekekben a fertőzés általában vagy teljesen tünetmentesen zajlik, vagy sokkal szolidabb tünetekkel jár, mint a felnőttekben.

És mi az, amiben a korábbiakat ki kell igazítani?

• Az időközben közzétett adatok alapján az már csak bizonyos megszorításokkal igaz, hogy az 1-es típusú diabéteszben szenvedő gyermekek és fiatalok COVID-19 veszélyeztetettsége egészséges társaikkal összehasonlítva nem nagyobb. Az utóbbi időben ugyanis igazolást nyert, hogy míg a 7 %-nál alacsonyabb HbA1c-jű gyermekek COVID-19 rizikója egészséges társaiktól valóban nem különbözik, a 9 %-nál magasabb HbA1c-jű gyermekekben a betegség sokkal súlyosabb lefutást mutat.
• Bár a legutolsó néhány nap járványügyi adatai kedvezőbben alakulnak, napjainkban is magasabb a fertőzöttek és az elveszített betegek száma a korábbi hónapokkal összehasonlítva. Az is nyugtalanító, hogy míg a korábbi hullámok csaknem teljes mértékben a legidősebb korosztályt vették célba, a harmadik hullámban, mind a megbetegedettek, mind az elhalálozottak körében a fiatalabbak is megjelentek. Igaz, hogy a betegség továbbra is elsősorban az idősebb korosztályt érinti, ugyanakkor ma már gyermekkorban sem számít extrém ritkaságnak a COVID-19 megbetegedés. Hazai megfigyelések is alátámasztják, hogy akár az egészen fiatal csecsemők körében is megjelenhet a betegség. 
• Napjainkban a gyermekeket érintő kedvezőtlen jelenség az is, hogy míg a korábbi hullámok idején a gyerekek nemcsak hogy sokkal ritkábban betegedtek meg COVID-19-ben, de a családon belül kialakuló fertőzésgócokban sem játszottak kulcsszerepet, addig a harmadik hullámban az új variánsok elterjedésével párhuzamosan a gyerekek fertőző forrásokká váltak; hazaviszik a vírust az iskolákból, óvodákból, és végig fertőzhetik akár az egész családot.

A heveny megbetegedések mellett még a COVID-19 két, gyermekeket érintő vonzatáról kell szót ejteni:

Néhány, de nem elhanyagolható esetben az akár tünetszegény formában lezajló heveny COVID-19 fertőzést követően egy-két héttel, hónappal felléphet egy ún. sokszervi gyulladásos betegség, amely egyes betegekben akár kritikus állapotot is eredményezhet. A nemzetközi szakirodalom ezt az állapotot MIS-C-ként (Multysystem Inflammatory Syndrome in Children) vagy PIMS-ként (Pediatric Multisystem Inflammatory Syndrome) említi. A súlyos sokszervi gyulladás tünetei is változatosak: láz; hasfájás, hányás, hasmenés; szívizom érintettség; kötőhártya-gyulladás; kiütés; sokk; nyálkahártyák gyulladása (nyelv, ajak); légúti tünetek; tenyerek, talpak duzzanata; nyirokcsomó megnagyobbodás. Ha gyermekeiken ezeket a tüneteket észlelik, haladéktalanul forduljanak orvoshoz!

Emellett sürgősségi osztályunkon egyre több olyan gyermeket is látunk, akiknél 6-8 héttel, vagy akár még hosszabb idővel a COVID-19 fertőzés után egy igen sokszínű tünetegyüttes lép fel, ami nehezen múlik és jelentősen rontja a gyermekek életminőségét.  Ebben az időszakban a leggyakoribb tünetek a fáradékonyság, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, koncentrációs zavarok, álmatlanság vagy rémálmok. Amennyiben a panaszok a fertőzés lezajlása után 12 héttel is jelentkeznek, akkor a szakirodalom szerint ún. „long-COVID” (vagyis hosszú COVID), vagy “post-COVID” szindrómával állunk szemben.

Április 19-én kinyitottak az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai.

A jelenlegi tervek szerint május 10-tól a felső tagozatokban és a középiskolákban is megindul a jelenléti oktatás.

Mit tanácsolhatunk ebben a helyzetben a családoknak?

Az egyik oldalon állnak azok a tények, amelyeket az előbbiekben felsoroltam.

A másik oldalon van a szülők egyre fokozódó kimerültsége, fogyóban levő szabadsága; a gyermekek vágyakozása társaik után és a jelenléti oktatás hatékonyabb volta a virtuális tanítással szemben. 

Miközben magam az iskolanyitást a jelenlegi helyzetben korainak tartom, a döntést a szülőknek saját maguknak kell meghozni, mi a tények feltárásával ebben csak tanácsot adhatunk.

A diabétesszel élő gyermekek szüleinek döntését egyszerűsíti az a már korábban megjelent kormányrendelet, amely szerint a diabéteszes gyermekek iskolából való távolmaradását külön indoklás nélkül igazoltnak kell tekinteni. (A többi gyereknek kellő indokkal – a jelen helyzetben – szintén módja van otthon maradni). Hangsúlyozni kell azonban, hogy ha úgy döntenek, hogy nem küldik gyermekeiket iskolába, akkor se sportolni (amit „békeidőben” minden diabéteszes gyermeknek is kifejezetten ajánlunk!)  se bulizni ne engedjék őket!

Eddigiekben mi szakemberek azt az álláspontot képviseltük, hogy ha a többi gyerek jár iskolába, menjenek a diabéteszes gyermekek is. Amióta napvilágot láttak azok a közlések, hogy a magas HbA1c-jű (tartósan rossz anyagcseréjű) diabéteszes gyermekekben a COVID-19 lefolyása súlyosabb, a betegeknek ebben a csoportjában különös óvatosságot javasolunk. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam ki. ez a tény hangsúlyozottan arra kell, hogy ösztönözze a szülőket (és persze a gyerekeket is), hogy mindent kövessenek el anyagcsere állapotuk javítására.

És még mit tehetünk? 

Védőoltás, védőoltás, védőoltás! 2021. április 24-én bejelentették a 16-18 éves korosztály oltásának megkezdését. Hogy a fiatalabb gyerekek mikor részesülhetnek a vakcinációban – bár világszerte folynak ilyen irányú vizsgálatok – ma még nem tudjuk. Amit ma tehetünk, hogy mi felnőttek mindenképpen beoltatjuk magunkat. Erre szeretném kérni Önöket, a Szülőket is!

Sokan kérdezik tőlem (is), hogy melyik vakcinát válasszák, van-e különbség a vakcinák hatásossága között?

Sajnos nem vagyok szakértő ebben az ügyben, így magam is arra támaszkodom, amit a médiában hallok, olvasok:

A szakemberek egyöntetű véleménye alapján valamennyi Magyarországon alkalmazott vakcina markánsan csökkenti a megfertőződés rizikóját, az egyes vakcinák közti különbségek elhanyagolhatók. A halálos kimenetelű fertőzés kialakulását az eddigi adatok alapján valamennyi vizsgált vakcina 90% körüli vagy akár közel 100%-os hatásossággal csökkenti!  

És mi a helyzet a mellékhatásokkal?

A COVID-19 elleni védőoltások mellékhatásai általában enyhék, átmenetiek, és az esetek többségében messze eltörpülnek a betegség által okozott súlyos, életveszélyes állapot mellett. Az egyetlen komolyabb mellékhatást, a vérrög képződésre való fokozott hajlamot az Astra Zeneca oltás után írták le. Hogy ez egy valós összefüggés vagy csak véletlen összeesés, ma is a vizsgálatok tárgyát képezi. 

Miért fontos, hogy beoltassuk magunkat?

Egyedül a széleskörben alkalmazott védőoltás jelenti a kiutat ebből a világjárványból. A vakcináció az egyetlen megoldás, hogy megmentsük magunkat, gyermekeinket, családunkat és embertársainkat a COVID-19 megbetegedéstől, és visszakaphassuk nagyon áhított korábbi életünket.

Körner Anna dr.