Koronavírus és diabétesz – saját tapasztalatok

Cikkünk frissült!
Bíztatunk mindenkit, hogy amennyiben még nem tette meg, regisztráljon a koronavírus elleni oltásra a https://vakcinainfo.gov.hu/regisztracio-oltasra oldalon!

Bár tudjuk, hogy az új típusú koronavírus okozta betegség lefolyása mindenkinél különböző lehet, érdeklődve figyeljük az 1-es típusú cukorbetegek beszámolóit.

Én, a cukrom és a Covid

Szeptember eleje, kellemes őszi napsütés, szokásos nap az irodában. Készülődök a céges masszázsra – hétfőnként ez egy bevett program, nagyon várom ezt a 15 percnyi lazítást, persze az utolsó pillanatok a legrosszabbak, mikor tudod, hogy lassan irány vissza-, viszont valami nem okés.

Gyenge vagyok, fura a közérzetem és párszor már tüsszentettem.

Szólok a masszőrnek, hogy ne számítson rám, nem szeretnék bajt. A főnökömmel beszélek és kéri, hogy menjek haza elővigyázatosságból.  Előre gondolkodok, és felhívom nagymamámat, hogy menjen át nagynénémhez amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy nincsen nagyobb probléma. Hívom a házi orvosomat, hogy szeretnék egy tesztet, Covid gyanús tüneteim vannak (ilyenkor már enyhe hőemelkedésem is volt), Őt meg kell győznöm, hogy ugyancsak fontos lenne az a teszt, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nincsen gond. Szerencsére sikerrel jártam, bár szerinte felesleges, ez nem Covid lesz. 2 napra rá kaptam a hívást, holnap jönnek és letesztelnek. Végre valami!

Közben nagynéném esti élelmiszer csomagjai jelentik az utánpótlásomat, és egy új fajta cukormentes csoki is van most köztük. Hohó, az enyém vagy!

Elkönyveltem, ez már az lesz. Jöttek a barátaim nyugtató üzenetei, nyugi, ne izgulj, ez biztos a korona!

Álmodoztam én koronázásról, na de ilyen áron…

eljött a tesztelés napja. A mentőtiszt úr rendkívül kedves, együttérző és hatékony volt, ezúton is köszönöm neki! A tüneteim közben nem erősödtek. Gyengeség, álmosság egész nap, kis köhögés, néha egy enyhe hőemelkedés és szúrás a tüdőnél. Szombatra esett a teszt érkezése, pozitív.

Mindenki értesítve, megnyugtatva, hogy nincsen nagyobb baj. Az előzetesen említett tünetek mellé semmi komolyabb nem párosult, a vércukrom is kiegyensúlyozott volt, figyeltem a megfelelő folyadék bevitelre valamint volt étvágyam is, így nem okozott problémát. A láz mellé magas vércukor is szokott párosulni, viszont mivel ebben az esetben megálltunk a hőemelkedésnél.

• Gyógyszert, antibiotikumot nem szedtem, csak rengeteg vitamint.
• Ügyeltem arra, hogy a lakásban is vagy a kertben, de valamennyit sétáljak, mozogjak, ne feküdjek egész nap.

Miután letelt a kötelező 2 hét karantén elmentem egy tesztre és negatív is voltam, végre vége. Nagyjából 2-3 hétig még elvétve éreztem szúró érzést a tüdőmnél, de mára már nyoma sincs a fájdalomnak. Ugyanúgy tudok sportolni, helyreállt minden. Összességében enyhe lefolyású volt az egész, szerencsésnek mondhatom magam.

Soós Ádám

Diab-1 vs. Covid-19

Sziasztok!
Mivel így vagy úgy, de azt hiszem az elmúlt évben mindenkiben legalább “egyszer” felmerült a gondolat, vajon mi történik majd, ha ne adj’ isten mégis megfertőződik a koronavírussal (és ez ránk, cukorbetegekre hatványozottan igaz lehet), gondoltam megosztom veletek a fertőzésem és betegségem történetét.

Ki-ki vegye hasznát, ahogyan leginkább szüksége van rá: száraz és tényszerű adatokon alapuló ismeretanyagként a fertőzés és a betegség tüneteiről, a vércukoranyagcserére gyakorolt hatásáról és annak kezelési lehetőségeiről, bosszantó nárcisztikus ömlengésnek egy elhanyagolható, ráadásul magánjellegű egészségügyi problémáról, vagy akár olykor szórakoztató beszámolónak, mely reményt adhat és talán kissé oldhatja a vírustól való szorongást.

Én igyekszem mindenki kedvében járni.

Koronavírus történetünk a téli szünetet megelőző utolsó héten kezdődött,

amit egy Covid pozitív osztálytársáról szóló hétvégi email miatt 9 éves lányunk már otthon töltött, de hiába: akkor már benne és így velünk “élt” (milyen élet az ilyen?) tüskéshátú…öhhh…fehérjéjű barátunk is. (És mi látszik a mikroszkópban? Látszik egy tüskés fehérje!) Az ő tünetei még nem szúrtak volna szemet, főként mivel kizárólag hasmenés formájában jelentkeztek, így erre anatómiai és kulturális okokból is nehezen kerülhetett volna sor, de édesanyja a hét végére már egy sor Covid-fertőzésre is utaló, lassan azért klasszicizálódó tünetegyüttest vonultatott fel: hőemelkedés, végtag- és hátfájdalom, levertség, enyhe köhögés, beduguló orr.

Hétfőre, 21-ére sikerült összehoznunk az ő tesztjét, ami másnapra igazolta a fertőzést, és

akkor már tudtam, hogy a napjaim meg vannak számlálva.
Őszintén remélve, hogy csak a Covid fertőzésig.

Bár már 23-án is éreztem, hogy bújkál bennem valami, mondtam a lányomnak és feleségemnek, hogy nem szép dolog előbb odaadni az “ajándékot”, amit ők akceptáltak, így csak szenteste jelentkeztek az első komolyan vehető tüneteim, aminek a karácsonyi menühöz még elfogyasztott egy pohár bor miatt nagyon örültem, de abból, hogy nem követte második, már tudtam, hogy nagy a baj: beteg leszek.

Már az ajándékok bontása közben 38 fokos lázam szökött, de ügyesen elkaptam, így maradt még az is egy hétig, de ne rohanjunk ennyire előre, főleg mert a következő napokban menni is alig tudtam.

A következő egy hétről, ahogy Ozzy Osbourne-nak a 80-as évekről, nem nagyon vannak, vagy úgy is mondhatnám: nincsenek nagyon emlékeim.

Esténként jött a menetrendszerű láz, vagy erősebb hőemelkedés, ami sosem ment 39C felé. A végtagok és hátfájdalmak helyett engem az egyébként is gyenge pontomnak számító (diagnosztizált kezdődő gerincsérv) deréktáji,  belső mélyizmok fájdalma bántott, olyannyira, hogy a második éjszakára már eleve gyógyszerrel (Algopyrin, Algoflex, Advil Ultra váltogatásával) készültem, de hajnalban így is kelni kellett, bevenni még egy tablettát, hogy a mérhetetlen, ugyanakkor álmosság nélküli fáradtság miatt és a fájdalmak ellenére aludni tudjak. Sehogy sem volt jó feküdni, de az átfordulásra is készülődni kellett, és a következő 5 percben, amíg rájöttem, hogy így sem jó, kipihenni az előző átfordulást. Ördögi kör 1.

Ráadásul harmadik éjszaka egy újabb, számomra eddig ismeretlen érzéssel lettem gazdagabb: az azóta ismerősöktől hallott, most már szintén a klasszikus Covid-tünetek közé sorolt bőrnek az fájdalmával. Ez inger ismerete előtt balga módon azt hittem, a bőr az csak érez, érzékel, liba lesz, finom illatú vagy nem, esetleg bekékül ütéstől, de fájni nem tud. Ha fáj, az nem a bőr, hanem alatta valami szövet. Na most a bőröm fájt. De még a takaró surlódásától is, nem hogy a fekvéstől az ágyon. Szerencsére ez a tünet csak 2 éjszakán keresztül volt velem.
És a derékfájdalmak is eltűntek mindig reggelre.

De mondanom sem kell, pihentető és gyógyító alvásról szó sem lehetett.

Éjszaka. Mert nappal viszont új dimenziók nyíltak meg előttem. Tudom, hogy csillagászati oxymoron (sic), de Karácsony és Újév első napja közötti 7 napban szerintem többet aludtam, mint az elmúlt 30 évben összesen. El is kezdtem keresni az általam rendszersen használt sport alkalmazásban, a Strava-n az alvást, mint sporttevékenységet: gondoltam csinálok egy CR-t (course record), de minimum egy egyéni legjobbat.  

A pihenésre épp elég okot adott már a reggeli utáni fürdés, majd az ebéd, de még a vacsora is, szinte minden étkezés után bírtam szundítani egy-két órát, ami napoknak tűnt, ezért írtam, hogy kimaradt ez a hét: csak a kanapé, felette a fenyő fényei, egy két hangfoszlány. Délutánonként már bűntudattal aludtam el, mert tudtam, hogy éjjel, mikor majd jönnek a fájdalmak is, így  még kevésbé leszek álmos, még nehezebben alszom majd el. De az ólmos fáradtság mindig győzött. Ördögi kör 2. 

Apropó étkezés: az étvágyam nem hagyott el, csak mosolyszünetet tartva duzzogva arébb vonult kicsit, de a betegség ellenére a karácsonyi családi menü nagyjából a klasszikus maradt, azaz a halászlé, halsült, bejgli, majd húsleves-töltött káposzta kombó igencsak próbára tette kapcsolatunkat. Még az a szerencse, hogy a jól ismert íz- és illatvesztés nálam egyáltalán nem jelentkezett.

És ha már étkezés,

jöjjön a “várva várt” vércukor-szint kérdése.

Azt sejtettem, hogy a lázas és gyulladásos folyamat hatással lesz az inzulinérzékenységre, de mivel influenzás évek óta nem voltam, az emlékeim szerinti korrekció mértékét nem gondoltam jelentősnek. Hát de…

A betegség mellett nyilván a teljes mozgáshiány is szerepet játszott abban, hogy a 3. nap már fel kellett hívnom a diabetológusomat, aki szerencsére megnyugtatott:

tapasztalataik szerint az inzulinigény akár 50-100%-os növekedése sem ritka Covid-fertőzés esetén.

Mivel mindenképp el szerettem volna kerülni a tartósan magas vércukorértékeket, hiszen az kedvez a gyulladásos folyamatok fennmaradásának, gyengíti az immunrendszer működését és az anyagcsere hatékonyságát, ezáltal lassítva a gyógyulást (Ördögi kör 3.), az első napok enyhe és utólagos korrekciói helyett drasztikusan megemeltem mind a bázisinzulin mennyiségét (30%-kal), mind az étkezés előtt adott adagokat (50%-kal). 

Ennek köszönhetően egy-két napon belül normalizálódtak a vércukoreredmények, ami a súlyosabb tünetek elmaradása miatti megnyugvással együtt tovább javította a kedélyemet.

Karácsony után, 28-án ment a teljes család PCR-tesztre, középső lányunk (14) kivételével mindenki pozitív lett, de ez az ő személyiségét ismerve nem meglepő, minden pozitív dologtól védi a kamaszkora. 🙂

Fontos még megemlíteni, hogy felső légúti tüneteim nem, vagy csak enyhék voltak: orrdugulás, köhécselés 10 percenként. A betegség alatt végig monitoroztuk az oxigén-szaturációt egy pár ezer forintos pulzoximeter-rel, ami szerencsére végig 97-98%-ot mutatott.

Szilveszter napján enyhültek először a tüneteim, de ezt még napokig követték visszatérő lázas és gyengébb állapotok, tartós javulás január 4-e után kezdődött. 7-én még produkáltam ugyan egy pozitív tesztet, de 11-én már végre negatív legyen. 🙂

Azóta voltam már kardiológusnál, laborban, tüdőröntgenen, és szerencsére úgy tűnik: ennyivel megúsztam. A vércukrom az eredeti inzulinigény mellett szépen muzsikál, azaz hozza a szokásos, úgynevezett “hullámos egyenest”.

Ennél fontosabb a szubjektív érzet:

minden vicc nélkül mondhatom, hogy úgy érzem magam, mint a Covid előtt.

Már volt egy nagyobb tekerésem (biciklivel!), 2 órás, túráztam és aludtam a Mátrában egy éjjel pár fokosra fűthető kilátóban, szóval ugyan óvatosan, de elkezdek sportolgatni is.
De ami a legfontosabb: a család többi tagja is jól van, és végre jól esik a bor is.

Összegzésként annyit tanácsolok, hogy tényleg jobb elkerülni ezt a kis aljadékot, de ha nem sikerül, don’t panic: 1-es diabbal is lehet tartós tejet venni, főleg ha nem isszuk. És persze ez esetben mindenkinek hasonlóan szerencsés kimenetelt kívánok!

Köszi a figyut!
Csík Csaba Krisztián

Nóri és a Covid

Nóri 8 éves, 5 éves korától el diabétesszel és 6,5 éves korától inzulinpumpát használ. Édesanyja, Szalontai Vanda osztotta meg velünk, hogyan élte meg Nóri a koronavírus okozta betegséget.

Vasárnap hőemelkedést és arcpírt vettem észre Nórin. A cukra rendben volt. Hétfőn estére magas láza lett 38,8, és erős ízületi fajdalomra panaszkodott. Főképp a lábait és a bal vállát fájlalta. Meglepően kedvetlen volt, ami láz esetén sem jellemző rá. Csak feküdni akart.

A cukra is meglehetősen magasan stagnált (15 körül). Beállítottam a neki kitalált beteg bázist, ami igy is 200%-on ment, így sikerült 10 körül tartani a cukrát. Az orvosunkkal egyeztetve, csak 39 fölött csillapítottam volna lázat, vagy ha nem tud aludni, adtam volna neki fájdalomcsillapításra gyógyszert. De erre nem került sor.

Másnak jöttek is a tesztelők, bár ugye nem voltak (szerintem) tipikus covid tünetei, de muszáj, azt a választ kaptam. Kedd reggel láztalanul ébredt, és nem is mertünk a későbbiekben lázat és hőemelkedést sem. Az ízületi fájdalmai és a fejfájás csütörtök estig tartott. A cukorértékei kedden és szerdán még a betegbázissal 8 körül voltak. Étvágya kielégítő volt a hétfő kivételével. Péntekre minden panasza elmúlt, és a cukra is rendeződött. Péntek déltől már a normál bázissal ment a pumpa. Teszteredményt vasárnap kaptunk, hogy pozitív, így minden tünet nélkül még innen számítva 11 napot mindannyian itthon töltöttünk.

Szalontai Vanda, Nóri édesanyja

Beni és a koronavírus

13 éves nagyfiú, 11 éve 1-es típusú cukorbeteg. A vírussal való találkozásukat édesanyja, Toókosné Fehér Dorottya osztja meg velünk.

Apa kórházban dolgozik, valószínűleg ő hozta haza, ő lázasodott be először, aztán Beni.

Beni inzulinpumpát és szenzort is használ, de a szenzor épp akkor halt be, mikor elszállt a cukra a láztól. Apa után 4 nappal délután köhögni kezdett, este belázasodott, 38,5-nél kapott lázcsillapítót.

Az inzulinpumpán a bázist 150%-ra emeltük, és vagy 3 napig így is maradt, még emelettel is 10-15 között volt kb. a cukra.
A láza másnapra lement, szolíd köhögés maradt még pár napig. Eközben apa asztmás fulladással küzdött a Coviddal, de szerencsére mind meggyógyultunk.
A nagyfiam, aki szintén diabos, szerencsére a nagyszülőknél volt, nem is jött haza míg meg nem gyógyult mindenki.

Toókosné Fehér Dorottya, Beni édesanyja

Külföldi tapasztalatot itt olvashatsz.