Crosskovácsi maraton
Légár Balázs diabos sportos beszámolói közül egy crosskovácsi maraton hegyikerékpár verseny következik.
- Helyszín: Nagykovácsit övező Budai Hegység
- Táv: 49 Km
- Szintemelkedés (hivatalos): 1600 m
- Elégetett kalória: 3600 Kcal (46 éves és 94 Kg vagyok, 25 éve diagn. I. diabbal)
Én azt az elvet vallom, hogy az aktív inzulinnal élők is élhetnek kompromisszum mentes életet, ha intenzíven sportolnak.
Egyfajta vizsga a számomra, hogy néha elindulok egy versenyen és megmérem magamat az „egészséges” kerékpáros társadalom elitjéhez. Magamnak egy 14 Km / órás átlagot tűztem ki célnak és azt, hogy bőven 4 órán belül érjek a rajt után célba.
Ez 13,7 Km/ órás átlaggal és 3 óra 35 perc sikerült, ami a várakozásomnak megfelelő volt! Sikerült eltalálnom a közel négy órára a megfelelő inzulin és szénhidrát adagolást is. Hypo és magas értékek nélkül sikerült menedzselnem a cukraimat végig.
A reggelit egy kakaós csiga és 4 dl író volt (kávé, tea cukor nélkül). 70 g CH a leggyorsabban felszívódó típusok közül. A rajt pillanataiban levettem a 20 %-ra a bázist (4,5 órára) az inzulin pumpámon és azzal a lendülettel bevittem 40 g szénhidrátot egy extra finom müzli szelet formájában (inzulin nélkül), amit a start csomaghoz kaptam a CK póló és valami ragacs mellé. A versenyen voltak frissítő pontok. Ezeken a (3 db) helyen, nagyjából 30 – 30 grammnyi szénhidrátot vittem be alkalmanként, természetesen inzulin nélkül. Ismétlem a pumpa 20 % bázissal ketyegett a folyamatos szöveti glükóz montírozás mellett. Az első órákban izotóniás (ISOSTAR) ital volt a kulacsban, később tiszta víz. összességében 80 – 100 g CH mehetett le a torkomon inzulin nélkül a verseny alatt. a mellékelt szövet vérvukor görbén is jól látszik, hogy 4 és 5 közötti értékekkel.
A hegyikerékpározás egy nagyon intenzív sport, aminek köszönhetően az első 54 percben nem nagyon ment a pulzus 145 alá, de járt a 191 –es tartományban is ezt a kardiogramot mellékelem is az egyik képen. Természetesen a lejtőkön a száguldozás a sebesség élvezete mellett van lehetősége a szervezetnek egy kicsit pihenni is a rázkódásban. A címben írt szintemelkedést én 1200 –nak mértem, valahol a kettő között az igazság, de az is bőven elég három és fél óra mozgásra!
A korábbi években is jártam jó pár Mountainbike maratonon, de messze ez volt a legjobban megszervezett. A lefeléken külön színnel felhívták a figyelmet a veszélyes kiálló sziklákra, kövekre. Előtte nyilak jelzik az erős felfeléket, vagy lefeléket. Eltévedni esélyed sincs. A célba beérve a dobogósoknak kijáró elismerő lelkesedéssel fogadott a szpíker, ahogy ennek lennie kell!
A célban egy korsó sör mellé kacsacomb párolt káposzta – krumpli járt és egy nagyobb rész a diós kürtös kalácsból, ami 9 mmmol/l –ig „emelte” a cukromat a megfelelő inzulin mellett. A versenyek utáni esti lefekvésnél az esti izotóniás sörök J mellé kötelező plusz magnézium port is magamhoz vettem természetesen. A nagyobb mozgásokat követő pár napban lecsökken a szervezet inzulin igénye, de ennek mértékét nem tudom bemutatni, mert ennyire nem vagyok a számok és a diagrammok embere. A heti sportjaim egyike csak a hegyikerékpár. Futok, teniszezem és a munkámat kerékpárral végzem a városban (heti 100 – 170 km). Télen sítúrázom és freeride síelek, ahol csak lehet. Bitang jó érzés jó kondiban élni. Nem szuszogni a negyedik emelet nincs liftes címeken és nem rettegni a billegő hipoglikémiáktól, mert egy konkrét „cukorgyár” lakik a combjaimban.
A Master2 mezőny 60 indulójából 55. lettem, összetettben nagyjából 23 embert előztem meg az összes 158 –ból, aki ezen a távon elindult és célba is ért. Nagyon büszke vagyok és remélem, hogy jövőre is indulok! Valószínűleg volt még bennem több is, de cukrosként már megtanultam, hagy nem mehetünk el a falig. Legyen szó étkezésről alkoholizálásról, de ez a sportra is ugyanúgy igaz!
