Sportos Cukros Edzőtábor
Fekete Antal élménybeszámolója a második Edzőtáborról, amit a Mátraházi Sportközpontban tartottunk meg október elején.
2019-ben találkoztam először a Sportos Cukorbetegek Egyesülete októberi edzőtáborának lehetőségével a facebookon, azonban akkor úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem illek bele a profilba, mert csak hobbiszinten kerékpározom és egyébként is biztos, hogy úgy sem jutnék be.
Körülbelül fél év elteltével ismerkedtem meg az egyesület két motorjával, Edinával és Erikával, illetve egy reklámfilm forgatás keretén belül néhány egyesületi taggal. Tekintve, hogy 35 éve vagyok 1-es típusú diabos és most 10 éves kisfiam két éve ugyancsak cukorbeteg lett, nagyra értékelem mindenki munkáját, aki segíteni próbál rajtunk, cukorbetegeken. Az idei év egyébként is fordulópont volt az életemben. Jóval nagyobb hangsúlyt kapott a rendszeres mozgás, illetve lehetőségem van szenzort használni, így még magabiztosabban tudtam belevetni magam a sportba.
Egy évvel azután, hogy a közösségi oldalon még csak a reklámját láttam a felnőtt diabos edzőtábornak, nekem is lehetőségem nyílt eltölteni egy egész hétvégét egy igazán inspiráló környezetben, a mátraházi Nemzeti Edzőközpontban, inspiráló sorstársakkal együtt. A hétvégét megelőzően már zárt facebook csoportban ismerkedtünk, bemutatkoztunk. Nagyon barátságos sportszerető társaság kezdett együtt dolgozni pénteken. Szerencsére az időjárás is kiváló volt, így lehetőségünk volt kültéri edzésekre. Jómagam a megérkezés után azonnal megtámadtam a Kékestetőt bicajjal, majd péntek este megismertük egymást egy kötetlen beszélgetés közepette.
Szombaton egész nap velünk volt Kusztor Péter profi kerékpárversenyző – szintén cukorbeteg – aki lehetővé tette, hogy egy edzőkört tegyünk vele. Minden szempontból motiváló volt az a közel 70 km, mely alatt volt idő beszélgetni is, illetve néhány fényképet és videót készíteni.
Délután velünk volt egy dietetikus hölgy, akinek az előadása közben jöttem rá, hogy mennyire a megszokássá silányult a mindennapi étkezésem. Rájöttem, hogy mekkora jelentősége van, illetve kellene, hogy legyen így három és fél évtized távlatából is a szénhidrát- és vitaminbevitelnek, pláne a megnövekedett mozgás tükrében. Szombaton délután igazi profi csapatépítő tréningen voltunk Mátrafüreden szabadulószobával, valamint lézeres céllövészettel. Szerintem egyikünk sem feledi még sokáig az ott eltöltött perceket.
Szombaton este érkezett hozzánk és folytatott velünk szakmai megbeszélést nagyon emberi hangon Dr Svébis Márk diabetológus, aki az utolsó napon végigcsinálta az összes lehetséges edzést.
Vasárnap saját testsúlyos edzésen vettünk részt, ami számomra teljesen új mozgásforma volt. Délután csapatosan tudtunk kerékpározni, egy nagyobb létszámú csoport feltekert a Kékestetőre, majd onnan négyen indultunk tovább Galyatetőre és vissza Mátraházára.
Az edzőtábor zárásakor éreztem azt, amit utoljára gyerekkoromban, az akkor még cukorbeteg gyerekeknek szervezett nyári tábor alkalmával:
- jó helyen vagyok cukorbetegként
- nem kell megfelelnem senkinek.
Ez az érzés azóta is elkísér, hiszen a különböző sportaktivitást mérő alkalmazások használatával látjuk egymás edzéseit és versenyeit az interneten keresztül.
Óriási köszönet a tábor szervezőinek és lebonyolítóinak, hogy a vírushelyzettől függetlenül biztonságos, barátságos, sportszakmailag segítő és előremutató hétvégét sikerült véghezvinniük. És nagy köszönet minden résztvevőnek, hogy egy csapattá tudtunk válni, holott edzettség tekintetében nagy különbségek voltak.
Az egyesület munkáját ezentúl már érvényes tagsággal tudom segíteni és ajánlom minden sportot kedvelő cukorbetegnek a csatlakozást!
